Arra már nem emlékszem, hogy mondjuk kamaszkoromban, vagy fiatal felnőttként hogyan aludtam, de azt hiszem, soha nem voltam igazán jó alvó. Főleg nem az utóbbi 15 évben. Nehezen sikerül elaludni, sokszor felébredek éjjel, nyugtalanul alszok, és nem az a fajta vagyok, akit még 10 órakor is fogságban tart az ágy.
Amióta sokasodnak az egészségügyi problémáim, ha lehet, még rosszabb lett a helyzet alvás terén.
Este nagyon sokáig fenn vagyok, hogy minél rövidebb ideig tartson az elalvás. Ha nem vagyok elég fáradt, akkor csak forgolódok, és azt figyelem, hogyan érzem magam. Ez nem jó, mert előbb-utóbb belelovalom magam olyan dolgokba, amibe nem kellene, az álom végleg kimegy a szememből, félóránként járok pisilni, végül az egész testem szinte remeg az idegességtől.
Hülyén hangzik, de ilyenkor tényleg nem tudom eldönteni, hogy valóban rosszul érzem-e magam, vagy csak képzelem. Mint múlt éjjel. Hajnali 1 körül arra ébredtem, hogy a mellettem alvó hozzám vágta a párnáját. (3 db kisebb méretű párnával alszik, rendszeresen dobálózik valamelyikkel.) Jött megint a gondolkodás. Vajon miért ébredtem fel? Azért, mert hozzám vágta a párnát, vagy azért, mert nem vagyok jól. Jött a pisilés, a légszomj, a nehéz légzés, a fájdalom a bal vállcsúcsban, gyomorfájás. 2 óra forgolódás, reggel kialvatlanság, fáradtság, szédülés.
Kell kezdeni valamit ezzel az alvás dologgal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: