Tudom, hogy felelőtlen és gyenge vagyok. Ha nem lennék az, már évekkel ezelőtt letettem volna a cigarettát, sőt, rá se szoktam volna, évekkel ezelőtt leadtam volna 12-15 kg-ot, rendszerese(bbe)n járnék szűrővizsgálatokra és kontroll vizsgálatokra, sokkal jobban odafigyelnék arra, hogy mit eszek, rendszeresen mozognék és nem felejteném el bevenni a gyógyszereimet.
Ha nem lennék az, akkor most nem lennék rémült. Talán. Olyan vagyok, mint nagyon sok más ember. Amikor jobban érzem magam, azaz nincs látható/érezhető baj, hajlamos vagyok mindent elfelejteni. Aztán persze amikor valami nem úgy működik, ahogy kellene, elkezdek siránkozni, mindenféle lehetőségeket keresni, amik a javamra válnának. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen. Például pont tegnap találkoztam egy ismerőssel, és teljesen véletlenül derült ki, hogy koleszterin diétát folytat (megkínáltam csokival). Elmesélte, hogy magas a koleszterin szintje, ezért megbeszélték az orvosával, hogy először az étrendje megváltoztatásával próbálnak csökkenést elérni, és amennyiben 3 hónap alatt ez nem hoz eredményt, gyógyszert kell szednie. Elmondta, hogy az első 2 hónapban még elég jól tudta tartani magát az előírásokhoz, ám már egy picit lelazított. Hétközben még csak-csak, akkor a munkahelyére olyan ebédet rendel, ami megfelelő, de hétvégén, amikor az egész családra főz, sokkal nehezebb felvenni a kesztyűt.
Ez így elég vicces, mert olyan, mint amikor otthon arra hivatkozik a gyerek, akik rossz jegyet kapott az iskolában, hogy a többieknek is rosszul sikerült a dolgozat. Főleg, hogy egy dolgozatot ki lehet javítani, a szervezetünkben okozott károkat pedig nem. Persze nincs garancia arra, hogy ha az elmúlt években odafigyeltem volna arra, hogy másként csináljam, amit másként kell, most nem itt tartanék.
Tegnap délelőtt elfelejtettem bevenni a gyógyszereimet. Máskor is előfordult már. Én megmondtam. Délután 16.30 körül kezdtem el érezni a fejfájást. Nem voltam itthon, nem volt lehetőségem fájdalomcsillapítót bevenni, 18.45 körül jutottam hozzá. Addigra már üvölteni tudtam volna, annyira rosszul éreztem magam. Megmértem a vérnyomásom, ami nagyon magas, 160/98-as értéket mutatott. Ez 15 perc elteltével sem változott így bevettem egy vérnyomás csökkentőt is. A fejfás elmúlt, kezdtem valamivel jobban érezni magam. Sajnos a vérnyomásom, bár csökkent valamennyit, este 10.30-kor még 130-135 között volt. Rettegtem, hogy mi lesz éjszaka.
Az éjjel a várakozásaimmal ellentétben viszonylag nyugodt volt. Nem jó, de jobb mint vártam. Reggel teljesen normális vérnyomás értéket mértem. Ettem, ittam, a gyógyszert is bevettem. Egészen délig szép is volt minden, mígnem délben minden előzmény nélkül – semmi megerőltetés: vasaltam, semmi stressz: a gyerekek iskolában, vasalás közben sportközvetítést néztem, előfutamok egy olyan sportágban, ami egyáltalán nem nevezhető izgalmasnak és még olyan sincs a sportolók között, akinek szurkolnék, hirtelen megint éreztem, hogy valami nem jó. Gyors vérnyomás mérés, és igen, megint magas. Persze a háziorvos ma délelőtt rendelt, holnap pedig délutános lesz.
Most megint jön a próbálkozás, a fogadkozás. No meg az orvos, rendelési időben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: