Bőrgyógyászat

Egy 20 000 fős járásközpontban élünk az ország közepében. Van körzeti gyerekorvos meg védőnő és kész. Ja, hetente kétszer van gyereksebészet, de örülni kell, ha nem marad el az egyik. Ha gyereknek rendelési időn kívül van baja, a fővárosba kell menni, mert gyerekorvosi ügyelet nincs, és minden szakrendelésért is Budapestre kell utazni. Nincs gyerek fogászat, szemészet, ortopédia (ez “nemrég” még volt, de már több mint egy éve 14 évesnél fiatalabb gyerekeket ott sem fogadnak), bőrgyógyászat, stb. 

Nagyjából 1,5 éves volt a kisebbik gyerek, amikor előjött az ekcéma nála. Elmentünk – akkor még itt a helyi szakrendelésre – a bőrgyógyászatra, ahol kaptunk egy krémet. A lábfeje pirosodott be, a legdurvább időszakban ki is sebesedett neki annyira, hogy cipőt nem tudtam ráadni. A krém először egész jól helyretette, ám néhány hét múlva mintha mi sem történt volna, visszatért az eredeti állapot. Irány újra a bőrgyógyászat, újabb krém, ami megint csak néhány hétig használt, a gyulladás visszatért. Kb. a negyedik alkalommal a bőrgyógyász megvonta a vállát, már nem is próbálkozott semmivel, csak közölte, hogy menjünk be a Heim Pál Kórházba, minden nap van rendelés és nem kell beutaló.

Előre féltem attól, ami a kórházi rendelőben ránk vár, volt már tapasztalatunk, a másik gyerek csalánkiütéseivel jártunk már ott. Nem csalódtunk, a rendelésnek 8-kor kellett volna kezdődni, a gyakorlatban inkább később, de fél 8-kor már csak olyan sorszámot kaphat az ember, amivel 11 előtt esélye sincs bejutni. A váró zsúfolt, leülni sokszor nem lehet, és még wc-re sem mer elmenni az ember (én nem mertem), hiszen hiába a sorszám, név alapján szólítanak, így aztán elég nehéz eldönteni hányan vannak még előttünk. Szóval, nem egy kéjutazás, így csak akkor mentünk, amikor már nagyon muszáj volt. Megkerülni nem tudtuk, mert olyan krémet adtak mindig, ami amellett, hogy használ is, saját készítmény, ők keverik és csak a saját gyógyszertárukban vásárolható meg.

Nagyjából egy éve jártunk ott utoljára, ám már elkerülhetetlenné vált az újabb látogatás. Hétfőn felkerekedtünk a gyerekkel, 7.40-kor ott álltunk a kartonozóban, ahol is legnagyobb megdöbbenésemre közölték, hogy I. em. 118, ott majd kapunk sorszámot és azzal menjünk majd vissza bejelentkezni. Kiderült, hogy február óta új szelek fújnak, időpontot kell kérni, vagy reggel kiosztanak naponta 20! sorszámot, aztán szevasz.

Olyan szülőktől, akikkel a sorszámra vártunk, és az új rendszer óta nem először voltak ott, megdöbbentő dolgokat hallottam. Azoknak, akiknek rendszeresen kell járni, az aktuális látogatáskor nem adnak új időpontot, telefonon kell kérni. Telefonos időpontkéréskor 3, inkább 4 hónapot kell várni időpontra. Van, aki közgyógyellátásban részesül, ezért 3 havonta meg kell jelennie. Mivel az utolsó látogatáson nem kap új időpontot (így sem), telefonon pedig hosszabb időre, kénytelen minden egyes alkalommal a napi sorszámokban bízni. Természetesen sorszámot nem automatából kell húzni/nyomni/kérni, hanem megvárni, amíg kinyílik a mennyország kapuja, ja nem, a rendelő ajtaja, és a nővérke szól, hogy sorszámosztás. Szintén természetesen az emberek az ajtó előtt nem (érkezési) sorban várakoznak, hanem össze-vissza, szóval egyáltalán nem biztos, hogy aki a negyedik sorszámot kapja, negyedikként is érkezett. Az elmondásokból tudom azt is, hogy volt olyan alkalom, amikor szabályos verekedés tört ki a sorszámokért.

Nos, ez ma Magyarország. Lényegtelen, hogy ki mennyi idős és mennyire súlyos problémája van, ha nincs pénze magánrendelést/orvost megfizetni, alig vagy nem jut ellátáshoz. Nem baj, építsünk Vietnamban kórházat. Magyarország jobban teljesít.